001_4595
001068970_tuzeskerek.jpg[1]

Hutzlsonntag – de miért is?

Emlékszem még azokra az időkre… Na, persze nem azokra, amikor még nagyszüleink és az ő nagyszüleik gurították a tüzes kereket. De azokra igen, amikor ez a hagyomány éppen “szünetelt” Óbányán. Mi akkor, Marika néni vezényletével Hutzlsonntagot játszottunk Pécsváradon. Mondtuk a verset, vittük a fáklyákat, és éreztük, hogy ez valami olyan, amivel azelőtt még nem találkoztunk. Nem telt bele egy-két év, és az óbányaiak is újra rátaláltak a hagyományukra. És milyen jó, hogy rátaláltak. Azóta, amikor tehetem, elmegyek Óbányára a Hutzlsonntagra. Most már a saját gyerekemmel. És nézem, ahogy csodálja a lángokat, és érzi ő is, hogy ez valami igazi. Persze, sokat változott már a Hutzlsonntag is. Egész turistaözön gyűlik ilyenkor össze a völgyben. Van vursli meg vattacukor. Sőt tűzijáték is. Ezt a legutóbbit már kicsit túlzásnak érzem. De a lényeg a régi. És annak imádok részese lenni. Most pedig következzen egy kis Hutzlsonntag magyarázat. Az ünnep margójára. Vagy talán épp a közepére. Mert mégis csak ez a fontos:

A farsang utáni első vasárnap a Hutzlsonntag, melyre minden iskolás fiú már előre készül. (A Hutzl jelentése aszalt szilva.)

Fáklyás csapatok alakulnak, melyek általában  szomszéd fiúkból, rokonokból, iskolatársakból állnak. Az akácfa botot már mindenki rég beszerezte magának. Erre fogják feltekerni a szalmát.

A “Hutzlliedet”, azaz a Hutzl dalt általában az apuka, vagy az idősebb testvér segít betanulni, aki már korábbról jól ismeri azt. Mindenki számolja a napokat vasárnapig. A pajtában folynak a munkálatok. Készítik a szalmakötegeket, melyek az akácbotokra kerülnek. Előhozzák édesapa bőrtarisznyáját és nagyapa dohányzacskóját. Ezek jók lesznek a begyűjtött tyúktojások és pénz tárolására.

A vasárnapi mise után minden gyermek fogja a fáklyáját, és végre elkezdődik, amire mindenki várt. Végig vonulnak a falun és végül felmásznak a kálvária dombra.  Ezen a februári vasárnapon a dombon még sokfelé hókupacok nehezítik a mászást, főleg a kisebbek számára.

Ott éri őket az este, és elkezdik sorra meggyújtani a szalmát. Jajj annak, aki nem várja meg a jelszót, és korábban elkezdi begyújtani a magáét.

A sötétedés kezdetével sorra gyúlnak meg a fáklyák, melyek fényét még a szomszéd faluból is látni. Minél sötétebb az este, annál impozánsabb ez a látvány.

Ez a hagyomány már 250 éve él. Fuldából hozták őseink, ahol szintén Hutzlsonntag estéjén gyújtották meg az őrtüzeket.

Amikor az utolsó fáklya is leégett, a fiúk lemásznak a hegyről és a templomtéren gyülekeznek. Kalapjaikat, sapkáikat a kormos botok végére akasztják. A templomban harangoznak, a fiúk hangosan imádkoznak a téren.

A csoportok elindulnak a házakhoz, hogy tojást, pénzt gyűjtsenek. Ezt a dalt kántálják, miközben valaki kormos botjával üti a taktust:

„Komm riljus, komm raljus, mit Hutz’lprie geschmelzt.
Wennt’ Ihr uns ka Hutz’l gebt, soll Eu’r Ba’m ka Bi’en meh’ troch’.
Trow’e in d’r Schei’jr hänk’t a Kurbvoll’ Ei’r.
Trow’e in d’ Fiaschte’ hänke’ ticke Wiaschte’.
Trow’e im Sch’nstaa, hänke’ tecke Saibaa.
Liewe’ Leit’ seit’r reich, seit’r oarm – Gott erboarm!
Loßt’ die alte w’esche, geb’t uns nur die fresche.

Miután végigjárták az összes házat, testvériesen elosztják a szerzeményeket, és boldogan mennek haza.

Óbányán ettől egy kicsit eltérően láthatjuk ezt a hagyományt. Itt sötétedés után a falu határában levő meredek domboldalon ülnek a fiatal fiúk. Nagy tüzet gyújtanak, és fa zsindely darabokat tesznek a tűz szélére. Amikor kellően átizzott a zsindely egyik fele, kiveszik a tűzből, és miközben a fenti éneket mondják lengetik az izzó fadarabokat. Végül “Vivat” felkiáltással elhajítják őket. Az esti harangszó után a fiúk imádkoznak, majd a tűzre teszik a szalmával kibélelt fakereket. Ahogy lángra kap, kioldják a kereket tartó két nagy botot, és a kerék hatalmas lánggal megindul a lejtőn lefelé. A mondás azt tartja, hogy ha a falu felé gurul, akkor az óbányaiknak lesz jobb termése, de ha a másik irányba, akkor a mecseknádasdiak örülhetnek. Ahogy gurul a kerék, a fiúk hatalmas, égő fáklyákkal kísérik útját lefelé a dombon.

Nekem elhihetik, csodálatos látvány. Főleg, ha még egy kis hó is marad hozzá. Idén talán szerencsénk lesz…